Egy jó emberrel kevesebb…
A húsvéti ünnepek alatt kaptuk a fájdalmas hírt, hogy kollégánk, szeretett barátunk dr. Orosz Ferenc eltávozott közülünk. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem munkatársa, egyetemünk korábbi hallgatója, doktorandusza a feltámadás ünnepén adta vissza lelkét a Teremtőnek.
Orosz Ferenc, barátai és ismerősei számára Feri, 1967-ben született Marosvásárhelyen, a család egyetlen gyermekeként. Édesapját korán elveszítette, így édesanyjával közösen birkóztak meg az élet adta nehézségekkel. Az érettségit követően fizikai munkákat vállalt, s lehetőségek híján 31 éves korában kezdte el megvalósítani álmait. A Kertészettudományi Kar Nyárádszeredai Kihelyezett Tagozatán kezdte meg a főiskolai kertészmérnök képzést, levelező tagozaton. Tehetsége, szorgalma, kitartása felkeltette tanárai érdeklődését, így lehetőséget kapott, hogy a kiegészítő okleveles képzést Budapesten kezdje meg, ahol a zöldségtermesztés szakirányt választotta. A képzés sikeres elvégzését követően 2005-ben teljes idejű nappali doktori ösztöndíjjal került a Zöldség- és Gombatermesztési Tanszékre.
Kutatómunkájában mindig alázatos és végtelenül kitartó volt. Doktori kísérleteit Soroksáron a Kísérleti Üzem és Tangazdaságban végezte csemegekukorica növénnyel. Hétvégen, ünnepnapokon, ha kellett ott volt a növényei mellett, s intézte az aktuális kertészeti feladatokat. Ha kellett saját kezűleg, ha kellett segítséget toborozva. Doktori disszertációját 2009-ben védte meg „Termesztéstechnológiai elemek hatása a csemegekukorica koraiságára” címmel. A Tanszéken dolgozó oktató kollégák és vele együtt tanuló doktoranduszok egyaránt nagyra tartották Ferit elszántságáért és kitartásáért. Ugyan közel 10 évvel idősebb volt doktorandusz kollégáinál, de ez egyáltalán nem érződött, sőt, csak előnyként tudtunk rá tekinteni: megvolt az a higgadtsága és türelme, ami ezen a pályán a sikerhez szükséges. Oktatóként is nyugodt és következetes volt, óráira mindig a rá jellemző precizitással készült. Szabadideje nagy részét is a Tanszéken töltötte, olvasással vagy közérdekű munkával, a tanszéki kezelésben lévő poszternyomtatót üzemeltetve.
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen 2008-ban kapott állást. Itt a Marosvásárhelyi Kar Kertészmérnöki Tanszékén lett főállású adjunktus. Az évek során öt tantárgy felelőse, a zöldségtermesztés témakörön belül az általános és speciális zöldségtermesztést, hajtatást, öntözéstant és kutatásmódszertant egyaránt oktatta. Több nemzedék hallgatót indított el szakmai pályáján, kutatott és publikált, konferenciákon vett részt.
Az általa bejárt életút a kiváló példa arra, hogy a határon túli kihelyezett képzések célja a helyi tehetségek felfedezése, segítése, pályára állítása, hogy szülőországukban megállva a helyüket a helyi agrárértelmiség bázisát hozzák létre és fejlesszék tovább. Örömmel és meghatódottsággal találkoztunk egy néhány évvel ezelőtti Education kiállításon, ahol ő a Sapientiát képviselte, mi pedig a Kertészettudományi Kart. Úgy láttuk, hogy a sok nehézség ellenére Feri révbe ért.
A kertész szakma iránti alázata, szeretete mindannyiunk számára követendő és megsüvegelendő példa. Mindig derűs természete, higgadtsága, nyugodtsága miatt, aki megismerte azonnal megszerette. Műveltsége széleskörű volt, jól ismerte a magyar és európai történelmet, de a világpolitikai eseményeket is történelmi kontextusban tudta értelmezni. Eszmefuttatásait öröm volt hallgatni, hiszen alapos olvasottságáról és tájékozottságáról adott minden alkalommal bizonyságot. Akárhányszor Magyarországra látogatott, mindig felkereste kedvenc könyvesboltját, ahonnan több táskányi történelmi témájú könyvvel tért haza.
Valahányszor a Karra vagy a Tanszékre látogatott, mindig széles mosollyal érkezett és mesélte mi történik vele éppen a Sapientián. Minden alkalommal hozott az édesanyja által kézzel készített kókuszos golyóból, amivel hagyományt teremtett a Tanszékünkön. Sokszor Feri már nem is szólt előre, hogy érkezik hozzánk, hiszen tudta, nálunk otthon van és oda nem szükséges bejelentkezni. Mi vártuk minden alkalommal, s nem tudjuk feldolgozni, hogy már hiába várunk, drága Barátunk…
